A Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség (JICA) által támogatott projekt, amely a sportot használja eszközként a társadalmi integráció és a kulturális cserék előmozdítására, különleges figyelmet fordít a kendóra, mint a nemzetközi barátság és megértés egyik hídjára. A kendó egy hagyományos japán harcművészeti forma, amely nemcsak fizikai készségeket és technikákat tanít, hanem a belső erények, mint a türelem, a kitartás és a tisztelet fejlesztésére is összpontosít, ideális eszköze lett ennek a törekvésnek.
A JICA magyarországi kendó projektjének középpontjában Abe úr áll, aki három évtizeden át tanította a kendót Magyarországon. Abe úr kezdetben a Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjának részeként érkezett Magyarországra, ahol az első kihívások egyikeként a kendó, mint sport és kultúra helyi bevezetését és népszerűsítését tűzte ki célul. Az évek során, Abe úr nem csupán a kendó technikai aspektusait adta át tanítványainak, hanem mélyebb, kulturális értékeket is közvetített, amelyek áthidalják a különbözőségeket és elősegítik a kölcsönös megértést.
Abe úr munkájának eredményeképpen a kendó ma már szilárd alapokkal rendelkezik Magyarországon, több száz aktív gyakorlóval és jelentős nemzetközi versenyeredményekkel, amelyek magukért beszélnek. E sikerek mögött azonban sokkal több rejlik: egy olyan örökség, amely a különböző kultúrák közötti hidak építésére, a közösségek összekovácsolására és a globális barátságok kialakítására összpontosít.
A JICA × Sports for Social 11. részében Abe úr és a magyarországi kendó közösség története kiemelkedő példája annak, hogyan lehet a sportot és a kulturális tevékenységeket felhasználni a társadalmi változások előmozdítására, a különböző kultúrák közötti megértés növelésére és a nemzetközi kapcsolatok erősítésére.
A kendót, mely nem olimpiai sportág, immár harminc éve tanítja Kelet-Európában, Magyarországon, Abe Tetsushi úr. 1992-ben mint a Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjának tagja került Budapestre, Magyarországra, és megbízatása lejárta után is Magyarországon maradt. Egyetemi oktatóként folytatva munkáját, hosszú éveken át töltötte be a Magyar Kendo Válogatott szövetségi kapitányi posztját, a kendó népszerűsítése és erősítése terén egyaránt tevékenykedve.
Hogyan terjedhetett el a kendó, amely nem tartozik az olimpiai sportágak közé, Kelet-Európa egy országában? Megkértük Abét, hogy tekintsen vissza életére, amely során eltökélten hozta és éltette a japán harcművészetet egy különböző kultúrájú országban.
A rendhagyó kendó-küldetés Magyarországra
A Fiatalok Külföldi Önkéntes Programján belül Európába, különösen egy olyan nem olimpiai sportágban, mint a kendóban való küldetés ritkaságnak számít, ugye? Milyen előzmények vezettek ide?
Valóban ritka esetről van szó, és a kiküldetés előtti képzésen részt vevő társaim is gyakran tették fel a kérdést: „Miért pont Magyarországra viszed a kendót?” Történelmi háttérként az 1989-es „Berlini Fal leomlása” és egyéb jelentős események történtek, amikor a japán kormány kezdeményezte a Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjának küldetéseit Kelet-Európába. Azonban Magyarország, amely gazdaságilag viszonylag stabil volt és az olimpiákon is jobb eredményeket ért el, mint Japán, nem mutatott nagy nyitottságot. Ebben a helyzetben, figyelembe véve Yamaji Masanori professzor jelenlétét, aki már 1970 körül kezdett keleti kultúrákat tanítani egy magyar egyetemen, és 1982 óta a kendó oktatását is vezette Magyarországon, valamint a Magyar Kendó Szövetség titkáraként is szolgált, egy rendkívüli döntés született: „Próbáljuk meg a kendót, mint erős kulturális elemet, Magyarországra küldeni.”
Ebben az időzítésben, hogy Abe úr lett a kiválasztott, valóban sorszerűnek tűnik.
Valóban, sorszerű volt. Az is nagy szerepet játszott, hogy éppen akkor végeztem a Tsukuba Egyetem posztgraduális képzésén, amikor Yamaji professzor ideiglenesen hazatért. Megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem Kelet-Európába menni, és ő maga tárgyalt a JICA akkori irodavezetőjével a részemről.
Abe úr, ön is eredetileg érdeklődött a külföld iránt.
Gyerekkoromban karatéztam, és az én mesterem olyan valaki volt, aki New Yorkban tanított utcai karatét. Így néha külföldiek is ellátogattak a dojo-ba, és az is befolyásolt, hogy apám egy ismerőse Kanadában kendót tanított. Úgy tűnik, korán hozzászoktam a külföldiek harcművészetéhez. Az az érzés, hogy a kedvenc kendómat közvetítve kapcsolódhatok a világhoz, az évek során egyre erősebbé vált bennem.
A Nemzetközi Budo Egyetemen töltött ideje alatt Abe úr rövid ideig Hamburgban is tanulmányozta a kendót.
Hamburgi tanulmányaim során éreztem, hogy a kendóhoz való hozzáállás Japánnál sokkal szélesebb körű. Nem csupán a “az erősebbé válásból származó megbecsülés” versenyszellemére összpontosítottak, hanem a kendót mint egy Európában nem létező kultúra tanulmányozását is fontosnak tartották. Olyan dolgokra is rájöttek, amelyeket mi, Japánban kendózók talán nem vettünk észre; például egy asztalos kendós a minőségi padlón végzett kendózás során újraértékelte a mezítlábas életmódot, és hasznosnak találta munkájában. Egy orvos kendós pedig beleszeretett a tatamiba, és a gerincdeformációra hajlamos embereknek ajánlotta a tatamin való alvást. Ezek a helyi emberek ilyen értékekre lettek figyelmesek, és ez számomra nagyon friss és érdekes volt.
Az olimpiai sportágnak nem számító kendó
Magyarországon, a japán kendó népszerűsítése során milyen kihívásokkal kellett szembenéznie?
Abban az időben Magyarországon a kendó sportolói létszáma körülbelül 50 fő volt, két budapesti kendó klubbal és regionális tevékenységekkel, valamint a nemzeti csapat vezetésével. Kelet-Európa történelmi hátteréből adódóan az állam által támogatott sportok alapvetően csak az olimpiai sportágak voltak. Egy olyan korban, amikor még sok szegény ember élt, az „olimpián részt venni és pénzt keresni” volt a sportolók alapvető vágya.
Azonban voltak, akiket tisztán a kendó nem olimpiai sportágként való vonzereje magával ragadott, és igyekeztem ezen emberek számát növelni. Emellett igyekeztem alkalmazkodni a helyi emberek gondolkodásmódjához, nem csak a „sportág vonzerejét közvetíteni”, hanem a „megszilárdításra és az eredmények elérésére” is összpontosítani.
Abe úr a Fiatalok Külföldi Önkéntes Programja után úgy döntött, hogy Magyarországon marad. Nem merült fel a Japánba való visszatérés lehetősége?
A helyi partnerem jelenléte is közrejátszott (nevet), de az itt töltött két és fél év alatt sok olyan dolog maradt, amit nem sikerült befejeznem. Az a vágy is hajtott, hogy lássam, hogyan alakulnak a nevelt sportolóim és a magyarországi kendó jövője. Ekkor kaptam egy lehetőséget a magyar oldalról, hogy egyetemi adjunktusi állást ajánlottak, és azt gondoltam, „az életben csak egyszer élünk!”. Így egyszer hazatértem, befejeztem a küldetésemet önkéntesként, és döntöttem a Magyarországon maradás mellett.
Harminc éve Magyarországon
Milyen a jelenlegi helyzet Magyarországon a kendó terén?
Körülbelül 1000 ember foglalkozik kendóval. Ez körülbelül hússzorosa annak, ami akkor volt, amikor ideérkeztem. A sportteljesítményt tekintve, a férfiak 2002-ben megnyerték az európai bajnokságot, és 2012-ben, valamint 2015-ben a világbajnokságon harmadik helyezést értek el. Ez egy olyan sport, amely nem olimpiai szám, és Európa sportnagyhatalmaiban is jelentős kulturális háttérrel rendelkező sportként sikeresen elterjedt.
Abe úr által követett „kulturális és sportteljesítmény” mindkettő virágzásnak indult!
A 1992-es év óta, amikor ideküldtek, Kelet-Európa, beleértve Magyarországot is, a liberalizmus és a demokrácia felé való átmenet folyamatában volt. Ebben az időszakban azt jósoltam, hogy a sport fogalmában is teret nyer a életen át tartó sport eszméje, és úgy tűnik, ez lassan, de biztosan változni kezdett.
Az elmúlt harminc év során, például a karate olimpiai sportággá válása miatt, a harcművészetek világában is változások történtek. Miben rejlik a „kendó” varázsa más harcművészetekkel összehasonlítva?
A testi kontaktus hiánya miatt hosszú távon is folytatható sportág, ez adja a kendó varázsát. Manapság elterjedt az a felfogás, hogy a sport jó az egészségre, tehát nagy lehetősége van, mint életen át tartó sport.
Milyen jövő vár a kendóra Magyarországon?
Jelenleg azon dolgozunk, hogy a magyarországi iskolai oktatásban és a felnőttképzési programokban hogyan lehetne a harcművészeteket integrálni. Magyarországon a 35 évnél idősebb férfiak 60%-a cukorbeteg, ami aggodalomra ad okot a kormány számára. Ezért törekedtek arra, hogy több testnevelés órát tartva bővítsék a sportolási lehetőségeket. Ennek eredményeképpen a judo mellett a karate is bekerült a középiskolai és gimnáziumi programokba. A kendó eszközszükséglete miatt nehéz beilleszteni az iskolai órarendbe, de szeretnénk olyan programokat létrehozni, amelyek révén a harcművészetekkel megismerkedett gyerekek később életük során életen át tartó sportként élvezhetik azt.
Bátorság, hogy megtegyük a kezdő lépést
A jelenlegi Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjának sportágazati tagjai között is sokan vannak, akik a helyszínen kevésbé népszerű sportok szakértőjeként kerülnek kiküldetésre. Van-e tanácsa Abe úrnak azok számára, akik új kultúrába merészkednek?
A legfontosabb, hogy megértsük az adott ország kultúráját. Hiába próbálunk meg olyasmit nyújtani, amire nincs igény, az erőltetés nem vezet eredményre. Különösen, amikor valaki külföldre megy harcművészetet tanítani, előfordulhat, hogy félelemmel tölti el az a gondolat, hogy megváltoztatja a Japánban gyakorolt formákat vagy értelmezéseket. Azonban nem az a cél, hogy a japán módszereket változtatás nélkül alkalmazzuk külföldön, ezért szerintem merjünk bátran eltávolodni az „ez Japánban így van” megközelítéstől. Fontos lehet, hogy mennyire értjük meg az adott ország kultúráját és milyen rugalmassággal tudunk az aktuális helyzethez alkalmazkodni.
Nem az erőltetés a lényeg, hanem a kultúra megértése és a kölcsönös tisztelet.
Ezenfelül, a két év viszonylag rövid idő ahhoz, hogy valami markáns eredményt érjünk el. Lehet, hogy „Ha már itt vagyok, szeretnék eredményeket elérni” gondolattal érkezünk, de fontos, hogy keményen dolgozzunk és elvetett magok idővel hozzák majd a gyümölcsüket.
Abe úr maga hogyan igyekezett beilleszkedni a kultúrába?
Egy módszer, amit ma is alkalmazok, az az, hogy azonos témában idősebbeknek és fiataloknak is ugyanazokat a kérdéseket teszem fel. Ezáltal széles körben megismerhetem az adott ország embereinek gondolkodásmódját, és elkerülhetem, hogy csak a saját korosztályommal való kapcsolattartásból adódóan elfogulttá váljon a nézőpontom. Egy másik fontos dolog, amire odafigyeltem, az az ország történelmének megismerése volt. Ha nem mutatom meg, hogy igyekszem közeledni, akkor ők sem nyitnak felém. Különösen Magyarországon, ahol sokféle történelmi háttérrel rendelkeznek, fontos volt a gondolkodásmódjuk és a hozzáállásuk mögötti okok megértése és az ahhoz való közeledés.
Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjának sporttagjaként számos ember kerül kiküldetésre a világ minden tájára. Milyen előnyöket lát abban, hogy a japánok terjesztik a sport jó tulajdonságait?
A japánokat Európában gyakran azzal illetik, hogy „túl pedánsak”. Azonban ez a precizitás a sportban előnyt jelenthet, mivel így a technikák pontosak lesznek. Magyarországon is volt olyan időszak, amikor baseball játékosokat küldtek ki, és egy volt amerikai nagyágyú baseball iskolát nyitott. A nemzeti jellemzők miatt sokan inkább az amerikai irányba húztak, de néhányan maradtak a japánoknál, mert „precízen csinálják”. Ez a szempont a külföldi nézőpontból vett japán értékelés része, és szerintem ez egy olyan erősség, amit sportdiplomáciai eszközként érdemes használni.
Ha csatlakozik valaki a Fiatalok Külföldi Önkéntes Programjához, bármilyen tevékenységről is legyen szó, „jó tapasztalatokat” szerezhet. Hagyjuk a nemzetközi együttműködéshez hasonló csengő szavakat, és gondoljuk úgy, hogy a programot „saját életünk javára” használjuk. Ha kinyílik az ember, és képes visszajelzéseket adni, akkor amikor visszatér Japánba, az élete is változni fog. Mindenkinek, aki „valamit keres”, azt ajánlom, hogy mindenképpen vegyen részt!
Köszönöm!
Megjegyzés:
Ez a cikk az alábbi linken megtalálható japán nyelvű eredeti cikk fordítása, melyet ismeretterjesztő céllal teszünk közzé.
A fordítás a ChatGPT 4.0 mesterséges intelligencia segítségével készült.
Magyar-Japán Kendó Klub 