A Kendó – 剣道

A kendó története

A kard készítésének mestersége és használatának módszerei – sok minden mással együtt – Kínából érkeztek Japánba. A kard kezdetben kínai mintára egyenes és kétélû volt. Ezt az egyenes kardot néhány évszázad alatt a japánok szablyaszerûvé alakították, fejlesztették tovább: a kard nem egyenes, hanem egy kicsit meggörbül, továbbá egy éle van. Ezt a kardfajtát, a nihon to-t (japán kardot) speciális módszerekkel kovácsolták szinte törhetetlenre, és csiszolták fel borotvaélésre és a VIII. századtól már ilyen formában alkalmazták.

A XV. század hosszabb polgárháborúkkal tarkított idõszakában (Onin-háborúk kora) hirtelen megnõtt az igény a képzett bushikra (harcosokra), így a kardhasználat technikáinak száma is ugrásszerûen fejlõdött. Azt ezt követõ békés Edo-korban 1604-1867 között a bushik tovább kutatták és fejlesztették ezeket a technikákat. Minden vívónak közös volt a célja: megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmaga veszélyeztetése nélkül le lehet gyõzni az ellenfelet.

Az Edo-korban a képzettebb bushik a buddhista, shintoista és kunfuciánus világszemléletek elemeit felhasználva, továbbá a vívásokból szerzett tapasztalatokat figyelembe véve kialakítottak egy gondolkodásmódot arra, hogy hogyan kell a kardot a leghatékonyabban alkalmazni és hogyan kell az ellenfél legyõzésre vívás közben stratégiát építeni. Ezeket a technikákat az írott források, kenjyutsu-nak, kenpó-nak, hyóhó-nak nevezték. Ezek a voltak a kendó kialakulásának kezdetei.

Az Edo-kor közepén a bushik többnyire shinkennel (igazi kard) vagy bokutoval (igazi kardot utánzó fakard) katát (képzelt ellenfél ellen, kitalált szituációt) gyakoroltak, ez azonban igazi háborúban nem volt elég hatékony. Ugyanakkor a vívás gyakorlása ezekkel az eszközökkel balesetveszélyes is volt. A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt elõször kendó felszerelést, és a kardot helyettesítõ bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo XVIII. század közepén a Shinai-al való vívást fejlesztette, illetve terjesztette Japánban.

A II. világháború után az amerikai hadsereg betiltotta a kendot, mivel a japán gondolkodásmód megtestesülését látták benne. Ezt követõen 1952-ben alakíthatták meg a Japán Kendo Szövetséget (Zen Nihon Kendo Rei Mei, ZNKR) néven.

Jelenleg a ZNKR alá az alábbi nagy Kendo Szövetségek tagolódtak be: Japán Általános- és Középiskolai Klubok Kendo Szövetsége, Japán Egyetemi Klubok Kendo Szövetsége, Japán Vállalati Klubok Szövetsége, Japán Kendo Dójók Szövetsége. Ma Japánban körülbelül 3 millió ember kendozik.
A II. világháború háború után a kendo versenysportként “fejlõdött” és Japánon kívüli országokban is egyre többen kezdték meg gyakorlását. Jelenleg Japánon kívül kb. 350 000 ember kendozik. 1970-ben megalakult az International Kendo Federation (IKF). A Nemzetközi Kendo Szövetségnek jelenleg 41 ország a tagja. Három évente világbajnokságot rendeznek.

forrás: www.kendo.hu

A 21. század elején, Európában, Magyarországon, mi értelme van kendót gyakorolni?

Ki vagyok? Miért vagyok? Hol a helyem a világban? Mire vagyok képes? Mi a szerepem a társadalomban? Örök kérdések. Napjainkban, mikor meggyengült a vallás és a közösségek ereje, fontos, hogy legyen olyan hely, ahol ezekre a kérdésekre válaszokat kaphatunk. A kendo egy lehetőség erre. A kendo nem vallás, de nem is csak a testedzés. Test és szellem együttes fejlesztése, egymást kiegészítve. Európában különösen értékes lehet, mivel itt a testet és a szellemet elkülönült részként kezelik a filozófiák.

A KENDO SAJÁTOSSÁGAI

Fizikai jellegzetességei

• A kendo alapvető mozgásformáinak gyakorlásával fejlődik a gyors, aktív testhasználat. Különösen a felső és alsó test egyensúlyát javítja, ezért jó hatással van a fejlődésben lévő gyermekek izomzatára.
• A kendo-ban a bambuszkard használatához szükséges has és hátizmok természetesen erősödnek meg, ami lehetővé teszi a valóban egészséges testtartás kialakulását és fenntartását.
• A bambuszkard használatának köszönhetően a váll, könyök és csukló ízületek, valamint – a rövid, gyors lábmunka gyakori használatával – a térdízület rugalmasan terhelődik, ami különösen fontos a növekvő csontozatú gyermekek egészséges fejlődése érdekében. Így megelőzhetőek a sportolókra jellemző ízületi problémák.
• Mozgáskultúrája, a vívás változatos szituációi elé állítva a gyakorlót, hatékonyan fejleszti a távolság érzékelését, és helyes használatát.

Lelki-szellemi jellemzői

• A kendo gyakorlása kitartásra, állhatatosságra, szívósságra nevel az életben is.
• A kendo technikái rendkívül gyorsak, és hirtelen történnek, ezért gyors helyzetfelismerésre, lélekjelenlétre van szükség gyakorlása közben. Ezen képességek elsajátítása érdekében az önkontroll folyamatos erősítése elkerülhetetlen feladat.
• Fejleszti a türelmet és a kitartást, ami ahhoz szükséges, hogy ki tudjuk várni, míg az ellenfél mozgásában egy pillanatnyi lehetőség adódik a támadásra
• A kendo harci művészet, de a technikák gyakorlásával meg tudjuk tanulni az erőszak alkalmazásának veszélyeit is. Segíti kialakítani egy reális ön-, és helyzetértékelést.
• A koncentráció fejlesztésével hozzájárulhat a tanulási képesség javulásához, így a gyermekek nem kerülnek a szokásos „sport, vagy tanulás” dilemma elé.
  
  

Társadalmi haszna

• Mivel kendózni nem lehet egyedül, ezért a gyerekeknek meg kell tanulniuk együttműködni, illetve a viselkedés fontosságát a társadalmi kommunikációban
• A közös gyakorlás az ellenfelet tiszteletben tartó attitűdre nevel, mivel kölcsönös bizalom nélkül nem lehet fejleszteni önmagunkat.
• A kendo a japán, és a nemzetközi kultúra része. Fokozatosan tudjuk csak megérteni gondolkozásmódját, mely a más kultúrákkal szembeni rugalmas hozzáállásra nevel. Ezzel egyidejűleg a magyar kultúra is gazdagodik, és tudatosul fontossága a gyermekek nevelése során.

 

A kendó világából számos cikket találhat a www.kinsho.hu oldalon magyar nyelven.