Visit from Kokushikan University 国士舘大学 2020

cof_soft
2. Training on monday / a hétfői második edzés

Kokushikan University in Tokyo is a real kendo powerhouse for many decades, which gave many japanese champions to the world (among them the reigning champ., Kunitomo Rentaro too). Every years since 2001 a delegation arrives to Hungary (and to France) from the Kokushikan for a one week long professional practice.

This year 25 students and their 2 teachers visited us. The students had taken part and helped in the trainings of various kendo clubs around the country, then gathered for a competition practice with the hungarian national team on sunday. They visited our club two times, on last thursday with a smaller group and on monday with a bigger one. They have brought us a real special and exciting kendo experience for which we are really grateful.

We would like to hereby thank them the for the keiko and hope that they enjoyed their visit in Hungary and will come again next year!

***

IMG_20200214_102946_837
1. Training on thursday / a csütörtöki első edzés

A tokiói Kokushikan Egyetem évtizedek óta a japán kendó egyik fellegvára, ahol számos későbbi japán bajnok (köztük az aktuális, Kunitomo Renataro is) végezte tanulmányait. A Kokushikan Egyetemről 2001 óta minden év februárjában Magyarországra (és Franciaországba) érkezik egy delegáció egy hetes szakmai gyakorlatra.

Idén 25 diák érkezett két tanár kíséretében. A diákok budapesti és vidéki klubokban segítették az edzéseket, a hétvégén pedig a válogatott kerettel együtt közös verseny gyakorlásban vettek részt. Az MJKK-ba két alkalommal, a múlt csütörtöki és a most hétfői alkalommal látogattak el, az elsőre kisebb, a második nagyobb számban, és nagyszerű és hasznos edzésélményekkel gazdagították tagjaink életét.

Ezúton is köszönjük a közös gyakorlást és várjuk őket jövőre is!

 

Farkas Kitti: Ráérzel az ízére és már nem akarod elengedni – helyzetjelentés a Kokushikan Egyetemről

1573427109593
Megtalálod-e Kittit? 🙂

Farkas Kitti (2.dan) klubtársunk abba a szerencsés helyzetbe került, hogy három hónapot tölthet el Tókióban a híres Kokushikan Egyetemen (számos híres kendós mellett itt tanult a jelenlegi japán bajnok is) ahol a kendó szakos diákokkal edzhet. Az ő rövid beszámolója következik. 

Kicsit több mint két hónapja vagyok a Kokushikanon, de mintha csak 1-2 hete érkeztem volna. Mielőtt idejöttem, azt mondtam magamnak, bőven elég lesz a 3 hónap, de nem volt igazam. 3 hónap nagyon kevés idő.

Ráérzel az ízére és már nem akarod elengedni.

Az elején elég nehéz volt, sosem tudtam mi a feladat, mindig csak néztem körbe kétségbeesetten, hogy a többiek mit csinálnak. Esténként rettegtem, hogy reggel majd nem bírok felkelni, és lemaradok az edzésről, (az egyetemen a reggel 8as órára nem bírok bejárni nem hogy 5-kor kelni hogy edzésre menjek) de végül rájöttem, csak le kell feküdni korán és akkor nincs gond az ébredéssel. (Az otthoniak rám se ismernének, éjfél előtt fekszik és 9 előtt kel?)

Az edzésekhez nehezebb volt hozzászokni, nem is hiszem, hogy sikerült még igazán, talán most így a második hónap után mondanám azt, hogy kezdem megszokni, hogy úgy érzem jobban megy.

A reggeli edzések a nehezek. Álmos és éhes vagy, hideg van, szinte még alszol, a tested merev, fáj. De amint elkezdődik az edzés, ezekből már semmit nem érzel, csak csinálod. Délután is ugyan ez van. Elkezdjük és pár perc után már meg sem tudnám mondani mi fájt még az előbb.

Persze fárasztó, és azért beugrik néha, hogy fáj, de egy vállrándítással letudom és annyit mondok magamnak, csak csinálni kell és kész. Ez jól bevált. (Jó ég, hányszor mondom ezt magamnak…)

Borzasztóan szeretem a délutáni edzések hangulatát. Az egészet, onnantól kezdve, hogy belépek a dojoba, teljesen más világ. Rengetegen vannak, az edzések elképesztően hangosak és mintha földrengés lenne állandóan. Nincs megállás, mindenki pörög, húzzák egymást. Mindenki belead mindent.

Minden nap ennyi emberrel együtt edzeni, azt hiszem ez fog a leginkább hiányozni: a tömeg.

Szóval, Ákos annyit kért csak pár sorban írjak arról milyen eddig. Pár sorban nehéz írni erről, amúgy sem az erősségem, nem is lett épp összeszedett, de pár hét még és otthon vagyok, szóval ha valakit érdekel, majd egy pár sör mellett mesélek többet.
Van mit…