Farkas Kitti: Ráérzel az ízére és már nem akarod elengedni – helyzetjelentés a Kokushikan Egyetemről

1573427109593
Megtalálod-e Kittit? 🙂

Farkas Kitti (2.dan) klubtársunk abba a szerencsés helyzetbe került, hogy három hónapot tölthet el Tókióban a híres Kokushikan Egyetemen (számos híres kendós mellett itt tanult a jelenlegi japán bajnok is) ahol a kendó szakos diákokkal edzhet. Az ő rövid beszámolója következik. 

Kicsit több mint két hónapja vagyok a Kokushikanon, de mintha csak 1-2 hete érkeztem volna. Mielőtt idejöttem, azt mondtam magamnak, bőven elég lesz a 3 hónap, de nem volt igazam. 3 hónap nagyon kevés idő.

Ráérzel az ízére és már nem akarod elengedni.

Az elején elég nehéz volt, sosem tudtam mi a feladat, mindig csak néztem körbe kétségbeesetten, hogy a többiek mit csinálnak. Esténként rettegtem, hogy reggel majd nem bírok felkelni, és lemaradok az edzésről, (az egyetemen a reggel 8as órára nem bírok bejárni nem hogy 5-kor kelni hogy edzésre menjek) de végül rájöttem, csak le kell feküdni korán és akkor nincs gond az ébredéssel. (Az otthoniak rám se ismernének, éjfél előtt fekszik és 9 előtt kel?)

Az edzésekhez nehezebb volt hozzászokni, nem is hiszem, hogy sikerült még igazán, talán most így a második hónap után mondanám azt, hogy kezdem megszokni, hogy úgy érzem jobban megy.

A reggeli edzések a nehezek. Álmos és éhes vagy, hideg van, szinte még alszol, a tested merev, fáj. De amint elkezdődik az edzés, ezekből már semmit nem érzel, csak csinálod. Délután is ugyan ez van. Elkezdjük és pár perc után már meg sem tudnám mondani mi fájt még az előbb.

Persze fárasztó, és azért beugrik néha, hogy fáj, de egy vállrándítással letudom és annyit mondok magamnak, csak csinálni kell és kész. Ez jól bevált. (Jó ég, hányszor mondom ezt magamnak…)

Borzasztóan szeretem a délutáni edzések hangulatát. Az egészet, onnantól kezdve, hogy belépek a dojoba, teljesen más világ. Rengetegen vannak, az edzések elképesztően hangosak és mintha földrengés lenne állandóan. Nincs megállás, mindenki pörög, húzzák egymást. Mindenki belead mindent.

Minden nap ennyi emberrel együtt edzeni, azt hiszem ez fog a leginkább hiányozni: a tömeg.

Szóval, Ákos annyit kért csak pár sorban írjak arról milyen eddig. Pár sorban nehéz írni erről, amúgy sem az erősségem, nem is lett épp összeszedett, de pár hét még és otthon vagyok, szóval ha valakit érdekel, majd egy pár sör mellett mesélek többet.
Van mit…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s